Az élet rögös útja...

Tegnap óta nagyon elegem van az életből. Sosem sikerül semmi úgy, ahogy szeretném. Ma még két lapáttal is kaptam.
Miért???? Tehetetlennek és esetlennek érzem magam. Általában optimista vagyok, de ma semmi nincs ebből. De erősnek kell lennem, mert nem bőghetek egyfolytában és Ramival is törődnöm kell. (Hál isten nem Tomival van bajom, bár egy picit még haragszom rá).
Néha azon kapom magam, hogy jó dolog volt-e megtartani a picit, és hogy fogom, fogjuk bírni Tomival. Most valahogy nagyon egyedül érzem magam, de nagyon. De aztán mindig arra gondolok, hogy jól döntöttünk, hogy megmaradt a pici és jó lesz minden. Nincsenek nagyon jó barátaim, akiktől egy kis támogatást kaphatnék. Egyetlen egy barátnőm van, akire tényleg számíthatok, de ő meg még nem érti meg a dolgaimat.
Csak tudnám, hogy mit csinálok rosszul, hogy miért nem az történik amit én szeretnék. Ez itt a felnőtté válás egy része, amin én most itt járok. Persze jobb is, hogy már nem anyuéknál lakunk.
Mindegy, majd valahogy megoldom.
Jó volt ezt így kiírnom magamból.


Valószínű, hogy Ramika most ébredt fel. Imádom őt. Most gondoltam bele, így hirtelen, hogy mi lett volna, ha a legelső bébimet megtartottam volna. Pont 4 éves lenne:'(
Ha valaki egy abortuszon ment végig, úgy hogy nagyon szerette volna a magzatot megtartani, de külső tényezők ezt megakadályozták, az tudja, hogy milyen érzés is ez. SOHA, SOHA nem lehet ezt elfelejteni. Néha nagyon is hiányzik:'(
Na szóval, Ramikát imádom, akármilyen rossz (rossz gyerek nincs, csak türelmetlen szülő, (de én ezzel nem értek egyet)) is. Amikor kikap és jön átöleli a nyakamat és puszilgat, közben egyfolytában mondja, hogy AJA, AJA, AJA, na akkor igazán ellágyul a szívem és megtudnám zabálni:d És amikor az apjával, vagy velem játszik, és nagyokat kacarászik, az még egy jó érzés:)
Biztos, hogy felébredt Rami, mert már rosszalkodik. De nem baj, addig is tudom, hogy nincs semmi baja:)