Beszámolás a múlt hétről

Hétfőn korán kellett kelnünk és sajna Ramit is ébreszteni kellett. Nem nyűglődött, és mindenre hallgatott ránk. Sikerült időben elindulni a buszhoz. Sógornőméktől kölcsön kértük az egyik babakocsijukat, és így mi babakocsi nélkül utaztunk:)
Ramika nagyon jól viselte az utat, igaz a mellettünk rejtvényező nénit egyfolytában piszkálta. De amint felszabadult egy pár hely, így Tomival és Ramival egymás mellé tudtunk ülni. Balassagyarmat előtt 5 perccel Ramika elaludt, így én is nyugodtan tudtam enni és inni. Szécsénybe érve sajnos mindenkinek átkellett szállni egy másik buszra, de nem tudjuk miért. A baj az, hogy Ramit sikerült felébresztenünk és már nem aludt vissza:(
Már alig vártam, hogy Salgótarjánba érkezzünk, mert már egy kicsit hosszú volt az út.
Majd anyós és a főnöke már vártak ránk, és előbb anyós melóhelyére mentünk, hogy megnézhessék a kolégák Ramit. Ramit a buszon nem tudtam tisztába tenni, így a melóhelyen gyorsan tisztába tettem és másik ruhát adtam rá, mert ott meleg volt. Fél óra múlva már anyóséknál voltunk, és később meg mentünk még a boltba. Anyós bement a kislánnyal, mi Tomival megláttuk keresztfiunkat Nonit, majd az apját és annak apósát és később találkoztunk apóssal is. De még nem mentünk le sógorékhoz, mert még korán volt és pihiztünk is egy kicsit.
Ebéd után Tomi és Ramika aludt, majd 16 órakor útnak indultunk:D és lementünk sógorékhoz. Ott már nagyon vártak minket és főleg a gyerekek Ramikát:)
1 órával később már a pályán voltunk, a gyerekek jót játszottak. Majd estefelé úgy 21 óra környékén dédi (Tomi nagymamája), beszólt, hogy Ramikának ilyenkor már rég az ágyban a helye, de én nem hagytam magam. Nekem ne mondja meg senki, hogy a gyerekemet, mikor fektessem le, és hogy a gyerekkel mikor megyünk haza (anyósékhoz). Csodálkozom is, hogy Rami sokáig fennt volt. 22 óra után aludt el. Ja és még anyósék is beszóltak az élettársával együtt:@


Rami kedd reggel fél 8 környékén ébredt, és még mamáék elvitték reggeli után boltba is, majd utána meglátogatták a kocsmát is:(:@ A délelőtt nem nagyon tudott a levegőn játszani Rami, mert hülye idő volt kint, majd délután lementünk megint a gyerekekhez és ekkor már az idő is jó volt. Most is 21 óra környékén mentünk csak haza, pancsi és alvás, mert sógoréknál vacsiztunk. Ekkor is volt egy beszólásuk anyóséknak. De mindegy, egyik fülemen be, a másikon ki.


Ramika az éjszakát átaludta, majd reggeli, bolt, kocsma. A nap további része ugyanaz mint az előző napokban.


Csütörtökön Tomival elmentünk ott Salgótarjánba, hogy az AFP-s vérvételemet levegyék, és aranyosak voltak, mert én valaki elé pofátlankodtam a labornál, hogy megkérdezzem, biztos hogy leveszik-e. A csajszi elvette a papírjaimat és már mehettem is be ahol a vért leveszik és 10 perc múlva már kint is voltam az előtérben. Pedig 42-es sorszámom volt:P, és így én voltam a 3-4. emberke. Nem baj, mert így elértük a hazafelé tartó buszt. Persze, otthon nem volt senki, bolt és utána kocsma, amiért én megmondtam Tominak, hogy ő is szólhatna anyjára, hogy holnaptól nem viheti kocsmába a gyereket. Após szeretett volna velünk haza jönni Vácra, de közölte, hogy elhagyta a pénzét és nem jön pénz nélkül. Csak hallhattam és nem szóltunk semmit, pedig azt a pénzt lehet, hogy elköltötte. Hosszú.


Pénteken reggel Ramika fél 9-kor ébredt, így természetesen anyósék nem vitték magukkal a gyereket:). Tisztába tevés után reggeli, és a nap további része ugyanaz mint az előzőek és a szombat is így telt.


Vasárnap reggel időbe kelltünk, majd összepakoltunk, kaját, üditőt eltettem, majd 11 órakor indult a városba busz. A mienk 11:45-kor indult, de (itt vácon ) helyijáratos busz indult. Nagyon örültünk neki, mert olyan meleg volt kint, hogy a buszon még se légkondi nem volt és a kisablakokat sem lehetett kinyitni. Csak a busz tetején lévő akármit nyitották ki.
Rami már induláskor nagyon álmos volt, de nem tudott elaludni, ettünk-ittunk és még ekkor sem. De Balassagyarmat előtt szintén elaludt és csak Rétságon ébredt fel, magától. Bent vácon anyu várt ránk, a wc-n pedig mamám. Fél 3-ra értünk vácra, majd 15 órási busszal jöttünk haza. Ettünk, majd pihiztünk és később már kint is voltunk a játszótéren.

Ez a hét eseménytelen volt, csak annyi galibával, hogy Rami egyik nap nagyon hisztis sírós kedvében volt (persze Tomi délutános volt a héten és így egyedül szenvedtem), majd adtam nurofent, hátha fáj valamilye. Később a kiskádban az erkélyen pancsizott, utána homokozó itt a ház előtt, majd később Bogival homokozott. Este amikor bejöttünk gyors pancsi, majd sírás-vergődés és üres gyomorral alvás.
Voltunk gyerek orvosnál is, mert Rami hátán és elején apró pöttyök jöttek ki, de csak az izzadástól, így hűsítő hintőporral kennem kell a kicsi testét és meg fürdés után szodabikarbónás lagyos vizzel áttörülni a testét.
Ennyi. Képek még a fényképezőgépen, de ígérem feltöltöm, csak egy kicsit lusti vagyok.