Szomorúság

Kezdeném ott, hogy voltunk Salgótarjánban, péntek, szombat, vasárnap, hétfőn és kedden jöttünk haza.

Ezek előtt tudtuk meg, hogy Tomi mamája, akit mindenki csak dédi-zett, hogy találtak neki Baglyason egy idősek otthont, ahova mehet dédi. Így aznap költözött be, amikor mi mentünk pénteken. De mivel mi délután mentünk így nem találkoztunk már vele.
Az utazásunk eleje katasztrófa volt. Dettus a buszindulása előtt 15 perccel elaludt, így sajnos ahogy kivettem a babakocsiból sajnos felébredt, és amikor felszálltunk a buszra, lépni nem lehetett annyian voltak. De mindjárt legelöl átadta egy néni az ülőhelyet, és az egyik lábamon a Detti, a másikon pedig Ramika ült. Kényelmetlen volt nekik, de muszáj volt így ülniük, legalább Rétságig. De attól függetlenül elvoltak a lányok. Rétságon Ramika és Tomi hátrébb mentek, és egészen Balassagyarmatig ott ültek. (Még jó, hogy Ramin volt pelenka, mert az már bepisilt volna). Gyarmaton már egymás mellett ültünk. A 16:20-as busszal indultunk vácról, és 19 órára értünk Salgótarjánba. Mi voltunk az utolsók akik leszálltak, és amíg kipakoltunk, szörnyű volt. Ugye a két lány, a babakocsi, kis hátitáskák kettő (egyik az enyém volt, a másik Ramié), bőrönd, és egy utazótáska. A bőröndben azok a gyerekruhák voltak, amiket a sógorom feleségével Marcsival cseréltük, úgy hogy most vittem neki vissza az ő ruhácskáit. Tomi fogta Ramika kezét és az utazótáskát cipelte, én meg toltam Dettust és húztam a bőröndöt. Még vagy 20 percet kellett várni egy másik buszmegállóban a Somosi buszra. Onnan még vagy 20-25 perc, úgy hogy volt 8 óra mire anyósomékhoz értünk. Dettus persze elaludt út közben, de így is volt 23 óra mire mindenki nyugovóra tért. Dettust ahogy felébresztettem (muszáj volt levetkőztetni az overállból), anyósom átakarta venni, de ahogy hozzá ért már sírt is, így vissza adta és megnyugodott.
Az éjszakánk jól telt, nem volt sírás, Ramika egyből odatalált közénk.
Szombaton jó időnk volt, így voltunk sétálni is, majd délután 17 órakor lementünk a sógoromékhoz, ahol igaz nem voltunk sokáig, mert fürdetni kellett a lányokat, így már 20 órára otthon is voltunk. De mindenki nagyon örült egymásnak, játszottak is a gyerekek, nagyon szépen is:D
Anyóséknál fürdés, vacsi és már 21 óra táján aludtak a lányok:D:D:D
Mi Tomival lementünk egy kicsit bulizni a törzshelyére, de semmi hangulat nem volt, inkább biliárdoztunk. 1 órakor mentünk haza.

Vasárnap reggel felébredtek, reggeli, öltözés és játszhattak is. Bár mi Tomival kimentünk a temetőbe papája sírjához, majd dédi testvéréhez is felugrottunk. De nem voltunk sokáig, mert ment a busz, de belőlük ennyi elég is volt.
Rami és anyós épp mentek vízért, amikor mi haza értünk, így inkább mi mentünk Tomival, de jött velünk Ramcsi is. (Sajnos anyóséknak nincs bevezetve a víz, így közkútról viszik a vizet). Dettus meg aludt, így nem hangoskodtunk. Ebéd után lementünk sógorékhoz, Tomi előbb ment, mert meccs volt és nézték a bátyjával és annak fiával. Kiderült, hogy a szomszédunk is focizott, így találkozott a Tomival és beszélgettek is. Hmm, milyen kicsi a világ!
Gyerekek megint jót játszottak, de most megint nem voltunk sokáig, mert hétfőn iskola és ovi volt, és nem akartuk őket még akkor zavarni.

Hétfőn délelőtt jól elvoltunk, meglátogattuk dédit az otthonban. Ramika hozta a formáját is, de nem baj, rossz azért nem volt. Dédi nem nézett ki hú de fényesen, de...; délután meg mielőtt mentünk volna le, elmentünk a keresztfiunkért az oviba és úgy mentünk hozzájuk. Sajna esett is az eső, de nem volt vészes. Sógornőm megcsinálta a keresztlányának (Dettus az egyik kerilánya) a lábzsákot is a babakocsira, csak gumit kellett rávarni. Én sajna az ilyenekhez nagyon béna vagyok. Elköszöntünk, majd mentünk haza, pancsi, vacsi és már aludtak is a lányok.

Kedden reggel ébresztettem Tomit, hogy menjünk le a boltba, üdítőt és kaját venni az útra, meg még Norbikától szerettem volna még jobban elköszönni.
Majd 11 órakor bementünk a városba, és ott a buszmegállóban kiderült, hogy csak 12:55-kor indul vácra busz. De Ramika tett róla, hogy szaladjon az idő:) Dettus közben aludt is egy kicsikét. Akkor elköszöntünk anyósomtól, felszálltunk a buszra és végre volt helyünk. Én Dettussal ültem, Tomi Ramival ült előttünk. De már a 14:40-es sződi busszal jöttünk is haza a városból. Itthon nem is csináltunk már semmit, csak Tomi ment el a boltba, hogy ennivaló legyen, mert az nem volt.
Gyorsan eljött az este, pancsi, vacsi és már aludtunk is.

Szerdán és csütörtökön nem is tudom mi volt, pénteken anyu elvitte hétvégére Ramit, majd kaptuk a hírt, hogy dédi (Tomi mamája) kórházba került, befulladt és eszméletlen állapotban van. Közben msn-en sógornőm mondta a híreket. Ja és hogy a májával is van valami.

Szombaton neki álltam mosni is, főztem is, később meg olyan szép időnk volt, hogy kivittem a Dettust a játszótérre és hintázott, majd később leálltam beszélgetni ismerősökkel. Gyorsan eljött az este, pancsi és vacsi, de egy kis nyűglődéssel aludt el Dettike. Tominak este telefonáltak, hogy vasárnap este kezdhet dolgozni. Így éjszakás a héten, de pénteken nem kell már menni dolgozni.

Vasárnap reggel amíg focizott Tomi, addig én meg Dettus lementünk hugomhoz, mert kaptunk ruhákat a lánykára. Haza jöttem, takarítottam, majd ebéd után kimentünk a játszótérre és csak fél öt környékén jöttünk haza. Dettust megfürdettem, majd amíg vágtam a körmeit, addig Tomi etette őt.
Nem tudom mi volt vele, de nagyon hisztizett és nagyon nehezen aludt el. Tomi meg elment éjszakára dolgozni. Nagyon fura is volt nélküle aludni.

Ma reggel jött haza Tomi, egyből feküdt is le. Mi Dettussal 9 óra környékén elmentünk vásárolgatni, és fél 11 körül értünk haza. Dettikét betettem az ágyba, mert nekem volt még mosni valóm, meg főzni is kellett.
Amint a kaja fel volt téve főni, addig jöttem ide a géphez. Az első lépés, hogy msn-re menjek.
Sajnos rossz hírt kaptunk, mert Dédi reggel 9 órakor elhunyt. Nagyon szomorú az egész család, és mi is. Sajnos nem tudják, hogy mitől halhatott meg ilyen hirtelen, mert tegnap már felébredt, evett és ivott is rendesen. Boncolni fogják majd. És jövő hét szombaton 11-kor lesz a temetése. Lányokat elviszik anyuék, és mi meg utazunk megint Salgótarjánba. Sajnos, nem sajnos ma van sógorom születésnapja is. Nem lett sajnos Lacinak boldog születésnapja, ezért zavarban is voltam nagyon, mert nem tudtam, hogy illik így felköszönteni egy születésnapost. De azért Isten éltesse a legjobb sógoromat, és nagyon sajnálom, hogy épp az ő szülinapján vette Isten magához Tomi és az ő nagymamáját:'(
Ma 11 körül jöttek anyuék Ramival, örültünk is egymásnak a nagylánnyal, de már este felé szeretett volna menni vissza. De elfoglaltam a gondolatait és játszottunk sokat.
Most meg már rég alszanak a lányok, Tomi meg éjszakára ment dolgozni.
Fényképek viszont vannak, majd felteszem őket.